Húsz éve alakítja Balogh Nórát. Mi motiválja ennyi idő után is?
Varga Iza: Kívülről úgy tűnhet, hogy ugyanaz a feladat húsz éve, de ez a produkció nagyon sokat változik, velünk együtt. Kivételes helyzet egy színész számára, hogy ugyanannak a karakternek a bőrébe bújik nap mint nap, húsz éven át. A mi munkánkat nagyon meghatározza, hogy ki írja a sorozatot, kik játszanak benne. Nagyon sok jó író és színész fordul meg nálunk, így mindig megújult a csapat, és a karakterek is nagy változáson mentek át.
Ebben a „társulatban” azt szeretem a legjobban, hogy tudunk örülni egymás boldogságának, és azt is, hogy megtanultunk a másik hóna alá nyúlni, amikor bajban van. Mindezt úgy, hogy ne vegyék észre azt a nézők, ha éppen valamelyikőnknek hullámvölgyben van az élete. A csapatunk rendkívül kemény húsz éven van túl az alkalmazkodás szempontjából. Keveseknek adatik meg, hogy ilyen szorosan összetartozó közösségnek legyen a tagja.
Melyek a legszorosabb barátságai, amiket a sorozatnak köszönhet?
Varga: A forgatókönyvtől is függ, hogy mennyi időt töltünk együtt. Szőke Zolival rendszeresen összetartozunk a sorozatban, így a magánéletünkben is ez a barátság a legszorosabb. Tervezünk is egy közös, kétszemélyes darabot, de erről egyelőre többet nem árulhatok el.
Tihanyi Tóth Csabával nevetek a legtöbbet, Nagy Alexandrával sokat sutyorgunk a közös öltözőnkben, Nyári Diával kimeríthetetlen a babavárás témája, Mérai Katával pedig a kecskeméti közös színházi évekre emlékezünk vissza. Gyebnár Csekkával sokat utazunk együtt, mert egyfelé lakunk, és Várkonyi Andrisnak is mindig van néhány tréfás megjegyzése, amivel felvidít. Rékasi Karcsival is nagyon mély beszélgetéseket folytatunk, én ezeket a pillanatokat nagyon értékelem.
A cikk folytatása a Blikk.hu oldalon olvasható.